Hermann Bianka vagyok, jelenleg Petőfi Sándor ösztöndíjas Moldvában, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban. Főállásban az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozom, mint digitális tartalomfejlesztési referens, korábbi munkahelyeim az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet valamint a győri Generációk Háza. 2014-ben végeztem az akkori Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Karának Kulturális mediáció mester szakán. Az alapszakos, tanító diplomámra jól illeszkedő képzés során magas szintű ismeretekkel gyarapodtam mind a kultúra alkotóit, mind annak tartalmát és a kulturális igények megjelenítését illetően, kulturális projektek tervezési, szervezési, üzemeltetési és ellenőrzési feladatainak ellátásával kapcsolatban, szociokulturális társadalmi folyamatok elemzésével, a szükségletek felmérésével, igényteremtéssel kapcsolatban. A szak jellegének megfelelő átfogó ismereteket jól felkészült, lelkes, szakmájukban magas fokon elismert oktatóktól szerezhettem meg, nem utolsó sorban említve elhivatottságukat és együttműködő, barátságos hozzáállásukat. A képzés során több alkalommal határon túli, felvidéki kulturális antropológiai kutatótábort, terepgyakorlatot szerveztem a Balassi Intézet támogatásával, melyek során téltemető népszokásokat tanulmányoztunk és dokumentáltunk, valamint népi gyógymódokkal ismerkedtünk meg a térségben. Ezeket az alkalmakat különösen fontosnak és rendhagyónak tartom annak ismeretében, hogy a felsőoktatás – kiváltképp a mester szakok – jellemzően elmélet-központú. A képzés végén a projektek gondozásáért és a képzés során tanúsított hozzáállásomért az intézmény alma mater emlékéremmel jutalmazta „példamutató tevékenységemet”. A szakon megtanult és elsajátított módszereket és szerteágazó, változatos ismereteket ma is haszonnal alkalmazom mind a fő állásom mind pedig a szabadidős tevékenységeim, önkéntes munkáim, kulturális programok, projektek tervezése, vezetése során.

Hermann Bianka

Mit is várok el egy egyetemtől?

Felkészült oktatókat, hasznosítható, gyakorlati tudást, tapasztalatot, kapcsolati tőkét és nem utolsó sorban barátokat, élményeket. Győrben mindez megtalálható. Egy nagyszerű, nyüzsgő, de mégis otthonos városban lehettem egyetemista. Az oktatókban kiváló szakembereket ismerhettem meg, akik szeretettel kísérik a végzett hallgatók sorsát is. Nem a tankönyvszagú tudást adták át, hisz azt a könyvtárakból, internetről össze lehet szedni, hanem olyan szakmai tapasztalatot, melyek semmivel nem pótolhatóak. A kulturális mediáció szempontjából nagyon inspiráló város Győr. Fesztiváljain (Szent László-napok, Barokk Esküvő, Győri Tavaszi Fesztivál stb.)  lehetőség nyílt a jó gyakorlatok átvétele, a pezsgő színházi  és zenei élete alkalmat adott műveltségünk gyarapítására.  De nagy élmény jelentett egy-egy múzeum, képtár rendezvényeibe is betekintést kapni az ott dolgozók által. A hallgatók különböző szakmai utakon vehettek részt, van olyan, amit az intézmény szervezett, s vannak pályázati lehetőségek, amire ajánlják a diákokat. Magam több külföldi tanulmányi úton voltam, s hálás vagyok a tapasztalatokért, élményekért, melyet aztán meg is oszthattam az érdeklődőkkel. A kultúrakutató szemináriumok alkalmával Győr környéki települések múltját vettük górcső alá, ami maga volt az időutazás. Ezeken a programokon a különböző évfolyamok hallgatóival is megismerkedhettünk, elindult egy közös gondolkodás, munka, ami jelenleg is tart. Az évfolyamtársból barát lesz, s ez az évekkel sem kopik. Élményekben sem volt hiány, meghatottan álltunk Apáczai sírjánál a Házsongárdi temetőben, lelkesen ittuk minden szavát az utolsó felpéci bábának, s borzongva mesélünk a börtönben tapasztaltakról. Köszönöm az oktatóknak, – elsősorban Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna szakfelelősnek – mert általuk több lehettem, s a megszerzett tudást tovább adhatom.

Tircsi Anikó

Váci Gergely Viktor vagyok, az Apáczai Csere János kar egykori hallgatója. 

Szeretném megosztani tapasztalataimat a kar Kulturális mediáció mesterszakáról, melyet a legelső évfolyamon abszolváltam 2014 januárjában. Véleményemet és meglátásaimat arra is alapozom, hogy az elmúlt években 3 különböző város, 3 különböző egyetemén folytattam tanulmányokat és szereztem diplomákat a magyar felsőoktatásban, így összehasonlítási alappal rendelkezem. Meglátásom szerint a szak tananyaga átfogó, a képzés profiljához alkalmazkodik. A kulturális élet működéséről, annak feltételrendszeréről és hátteréről, valamint intézményeiről teljes és átfogó képet kaphattunk, a szak profiljának és szakmai céljainak megfelelően – mikroökonómiából, számvitelből vagy éppen kutatásmódszertanból való felzárkóztatásra a szak kevésbé alkalmas, de nem is célja és én magam sem vártam el, nem is ezért jelentkeztem 😊. A képzés gerincét adja (legalább is az én évfolyamomon) az „alapozó” tárgyak sokasága, amelyek hasznossága ezen a szakterületen vitathatatlan és egy képzésen belül szerintem kevés szakon/intézményben hallgathatók egyszerre. A teljesség igénye nélkül szeretném kiemelni az értékszociológia-, kulturális antropológia-, néprajz, etika-, tudományelmélet-, kultúrpolitika és filozófia előadásokat, melyeket kivétel nélkül nagy élvezettel hallgattam és az itt tanultakat mind a mai napig hasznosítom annak ellenére, hogy gyakorló marketing szakemberként nem kulturális vonalon dolgozom. Természetesen, mint minden egyetem minden képzésén, az Apáczai Kar Kulturális mediáció szakán is voltak „töltelék tantárgyak”, amiket „túl kellet élni”. Azonban a fő tárgyak esetében, az oktatóink részéről megtapasztalt elhivatottság, felkészültség, lelkiismeretesség és emberközeliség mindennél fontosabb volt számomra, ez jelentette a biztosítékot, hogy valós tudást kapok és nem csak egy hivatalból 2*45 percben leadott előadást. Külön is szeretném kiemelni a képzés gyakorlat orientáltságát! A karon töltött 2 év üdítő változatosságot jelentett számomra, hiszen az eddigi tapasztalatimtól eltérően nem kizárólag tantermi oktatásban vehettem részt, hanem terepmunkában, kutatásban, intézménylátogatásban, művészeti tárlatvezetésben is. Ezeket mind nagyon hasznosnak látom és mind a mai napig építik az itt tapasztaltakra(!) mindennapi munkámban. Ritkaságnak tartom a híresen elmélet orientált és tantermi képzést nyújtó magyar felsősoktatásban az ilyen kezdeményezéseket, amikor a diákok „beleszagolhatnak” a valóságba! Összességében elmondhatom, hogy jó szívvel és nosztalgiával gondolok vissza a győri egyetemi éveimre, még akkor is, ha jelentős részét a vonaton ülve töltöttem ingázással Győr és Budapest között 😊. Megérte, hasznos volt és sok nagy tudású, elkötelezett és értékes embert ismerhettem meg nem csak oktatóim, hanem évfolyamtársaim között is, akikre jó szívvel gondolok mind a mai napig! 

Váci Gergely Viktor

Azt gondolom, hogy a SZE-AK kulturális mediáció mesterképzés jó választás minden alapszakot végzett hallgató számára. A gyakorlatorientált képzés keretén belül a hallgatók megismerhetik a különböző kultúraközvetítő intézmények működését, betekintést nyerhetnek annak mindennapi nehézségeibe is. Fontosnak tartom, hogy a képzés során olyan szakemberekkel találkozhatnak a hallgatók, akik az egyetemi munkájukon túl aktívan részt vesznek a városuk kulturális életében is. Az elméleti órák alatt pedig elsajátíthatók mindazok az ismeretek, amik által a végzettek képesek lesznek értékelni és kiemelni, támogatni a kultúra társadalmi szerepét. 

Gárdonyi Gézáné Hufgart Anna

A győri éveim mindenképpen jó emlékként maradnak meg benne. A képzést hasznosnak találtam, a kiscsoportos jelenlét pedig még tovább fokozta az élvezeti tényezőt. Különösen szerettem a terepgyakorlatokat és az új inspirációt hordozó tudásanyagot, különösen a néprajz témakörében. Szinte minden képzési napon megjelentem, örömmel mentem a diáktársak közé. Köszönöm a két esztendőt, a megszerzett tudást és jó egészséget kívánok a további kihívásokhoz! Remélem, hogy a táplánszentkereszti farsangfarki rönkhúzás, mint terepgyakorlati helyszín is a jó emlékek között marad meg a kollégáknak és a diákoknak is!  Íme a közzétett emlék 2016-ból: https://www.youtube.com/watch?v=z9fauCswM-Q

Meskó Krisztián

Az egyetemen töltött időszak számomra minden szempontból kielégítő volt. Öröm volt az ott töltött évek, az általatok átadott tudást azóta is sikeresen kamatoztatom. További sok sikert kívánok!

Széles József

A képzésen töltött két évhez nagyon szép emlékeim fűződnek. A gyakorlati képzéseket rendkívül hasznosnak tartottam, és tartom. Ennek a szaknak a feladata megismertetni a hallgatókkal a helyi és környékbeli kulturális lehetőségeket, programokat. Az összes ilyen gyakorlatot nem tudom most felsorolni, de legmaradandóbbakról igyekszem írni pár sort. Igen, jártunk múzeumokban is, oktatóink, tanáraink vezetésével, viszont ezek a látogatások nem szimplán egy múzeumban eltöltött óra volt. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban például Szunyogh tanár úrral voltunk, ahol először az éppen aktuális időszaki kiállítást nézhettük meg, az ő részletes hozzáértő vezetésével. Utána a múzeum egyik munkatársa tartott előadást a múzeumpedagógiáról. Rechnitzer János tanár úr a győri Zsinagóga állandó kiállítását ismertette meg velünk, amit szintén nagyon hasznosnak tartottam. Lehetőségünk volt a Győri Büntetésvégrehajtási intézetben is látogatást tennünk, ahol betekintést nyerhettünk abba, hogyan szerveznek kulturális programokat a börtön falai között. Volt szerencsém eljutni Vágfarkasdra, ahol egy élő néphagyományt láthattunk. Úgy gondolom, hogy ezek a látogatások, programok nem elfecsérelt idők voltak. Csoporttársaimmal nagyon sokat tanultunk belőlük, és mindnyájunknak feledhetetlen élményeket nyújtottak, és véleményem szerint csak az oktatás minőségét javították. Egy terepgyakorlaton is lehet annyit tanulni, mint egy elméleti órán. 

Verbáné Zsuzsa 

2013-ban végeztem a Karon andragógusként. Nem volt kérdés, folytatom-e a tanulást mesterszakon. Dr. Lanczendorfer Zsuzsanna személye biztosíték volt arra, hogy megéri vállalni újabb két évre az iskolapadot. Ki gondolta, hogy onnan ilyen gyakran felállhatunk majd? Az élet sója a falakon kívül van! A városi múzeumtúrák, a gyűjtőutak, a falukutatás, a börtönlátogatás, az Ország Lili kiállítás megtervezése az M5-ben… örök élmény valamennyi. Külön köszönet jár a tanári gárda összeállításáért. Valamennyien hiteles, nagy tudású, hivatásukban elismert szakemberek. Munkámban a mai napig alkalmazom a tőlük tanultakat. A művészeti ágak széles skáláját tanulmányoztuk, hogy rálátásunk legyen az egészre. Ez a mai napig segítség számomra, amikor együttműködésre kerül sor más kulturális intézményekkel. Minden ágazat specifikusan működik, fontos, hogy az ember néha kipillantson abból az egyből, ami őt nap mint nap körülveszi. A kulturális mediáción végzett hallgatók olyan szemlélettel távoznak, amire a képző intézmény igazán büszke lehet. Csoporttársaim mind remek szakemberré váltak, akik odaadással végzik hivatásukat.

Ungvári Éva

Győri Nemzeti Színház

művészeti koordinátor

Az Emberi erőforrás tanácsadó szakról:

Dr. Pongrácz Attila dékán, tanszékvezető egyetemi docens Hitvallásban megjelent bemutatkozása: